Kissé megzizzentem. Na jó, nagyon. Kb két hete egyszer csak átkattant bennem valami és onnantól nem volt megállás. És élvezem DEMINTAZÁLLAT! :) Olyan fordulatszámon pörgök, hogy lassan ipari fogyasztókat is rám lehetne kapcsolni. Gyakorlatilag nincs sem elég időm, sem elég elkölthető pénzem, sem kellő mennyiségű / hajlandóságú ismerősöm arra, hogy a bennem levő energiákat megfelelő módon ki tudjam élni magamból. Mondjuk épp ezért nem hiszem, hogy kiégek, vagy elszállok és valami nagy baromságot teszek (mondjuk ha igen, az se érdekel perpill), úgyhogy hosszabban elhúzódó folyamatra számítok. Ahogy PTB fogalmazott, eddig inkubációban voltam, ideje kicsit átesni a ló túloldalára. Több ismerős is jelezte amúgy, hogy félelmetesen energikus vagyok de, hogy minden ok, majd ők szólnak ha gáz leszek.

Nehéz a szinaptikus száguldás közben értékelhető önelemzést folytatni, így könnyen lehet, hogy tévedek a kiváltó okot illetően, de azért megpróbálkozom vele. Szóval az egész egy lánnyal kezdődött. (Tudom, tudom, nem túl eredeti, de hát ez van.) Rendkívül szép, iszonyat szexuális kisugárzással, ugyanakkor furcsa és különleges is volt sok szempontból. Kb. nem volt két azonos tulajdonságunk, sőt, amiben csak lehetett különbözött a véleményünk / életfelfogásunk, mégis vonzódtunk egymáshoz - talán épp ezért. Tankönyvbe illő stílusban nyomultam rá, lazán és könnyedén és élveztem minden percét: akár a csetelést, akár az órákig tartó telefonokat, akár a randit. Ez utóbbi egyébiránt hatalmas checkpoint, mivel 13 éve az első ilyen jellegű tevékenységem volt. Én is meglepődtem rajta, hogy nem csak önmagamhoz és a némileg sérült lelkiállapotomhoz képest, de úgy általánosságban véve is igen jól küldtem már a legelejétől. Hugh Grant Pozitív. És nem csak a célszemély, de a leányzó kolleginái is bepisiltek attól, hogy milyen bátor, cuki, stb. voltam. (Kedves ismerősöm, Sz-né pl. kifejtette, hogy még azon se csodálkozna, ha egyikük egyszer csak becsekkolna nálam). Figyelmes voltam, szellemes, vagány, de ugyanakkor közvetlen is. És ugyan nem jött össze, de nem rajtam múlt, bekavart az exe. Ettől persze nem tapsikoltam örömömben, de most valahogy ez is egy achievement (van több is) számomra: egy, az övénél sokkal mélyebb és hosszabban tartó és fájdalmasabb kapcsolat után sem én voltam az, aki felsült az első adandó alkalommal, mikor nyitni lehetett volna. 

A randi másnapján volt egy retro koncert, amit már fél éve kinéztem magamnak és amire kb minden valamirevaló ismerősömet elhívtam és mindenki igent is mondott rá, hiszen érdekes bulinak ígérkezett. Sajnos aztán az élet közbeszólt, ezért többen nem tudtak eljönni, de így is kint voltunk hatan. És milyen jól tettük. Mondjuk az este nem indult jól, mivel egyes személyek miatt - akiket jófejségből kivittem, de késtek - sikerült buknom egy közös talit + fotót Samantha Fox-szal, meg persze azt az összeget, amibe ez a dolog került. Ugyanakkor fel voltam dobódva, amúgy is jól akartam érezni magam, így próbáltam arra koncentrálni, hogy faszán töltsem el az időt. Ez aztán olyannyira jól sikerült, hogy a bő 3 órás koncert végére frissebbek és feldobottabbak voltunk mint előtte és nem is nagyon akaródzott hazamenni. Inkább bevágódtunk feltölteni a masszív pogózás és ugrálás közben lemerült üzemanygcelláinkat egy jóféle szemétkajás frencsájzba, majd bevettük a belváros egyik hírhedt szórakozóhelyét. Trendi egység, trendi, de kapatos közönség - igaz már vagy fél kettő is elmúlt mire odaértünk. Ott némi további tánceválás következett, majd másnap, más társasággal ugyanez.

Bár a hétvége második felére a felhalmozódott kialvatlanság és az ebből fakadó számtalan kognitív error kezdett jelentős méreteket ölteni, az energiaszintemen ez nem látszódott. Felpörögtem, mint a búgócsiga és mivel már a lendület is visz, nehéz leállni. A szokásos alapszintű tevékenységek (edzés / talik / mozik-kiállítások), stb finoman szólva sem elégítenek ki. A szeptember pl. már most kezd húzós lenni és méginkább annak kinézni, pedig még az első hét sem telt el.