Egy kicsi mozgás mindenkinek kell...

... a karosszékből keljenek most fel.

Szóval elkezdtem a korábbiaknál kissé aktívabban mozogni. Mondjuk nem estem túlzásokba, de súlyproblémáim eddig sem nagyon voltak, ráadásul az elmúlt időszakban még fogytam is. Ugyanakkor nem nem ez a lényeg, hanem, hogy valószínűleg egy koala is jobb állóképességgel rendelkezik nálam. Ráadásul Amanda óta a khm... "fekvenyomás" is elmaradt ugye - nem mintha bármilyen indíttatásom is volna a dologra. Valószínűleg ez is egyfajta checkpoint lesz majd. Ha eljutok odáig, hogy bebúgat egy csaj, tudom, hogy alakulok. Amúgy gyerekkorom óta nem vagyok nagy sportember, igaz nem is hagytam el magam soha úgy igazán. Általában igyekszem egészségesen enni, de simán lecsúszik a gyorskaja is olykor, bár hajlamos vagyok a mekiben is salátázni. Amúgy nem agysebészet a dolog, egyszerűen nem kell több kalóriát bevinni, mint amennyit az ember eléget. Ha emellett még mozog is valamicskét, meg figyel rá, hogy ne szénhidráttal lakjon jól, nem lő nagyon mellé. Szóval azt hiszem ha nem is nagyon egészségesen, de aránylag kiegyensúlyozottan élek - pl. nem dohányzom és csak nagyon ritkán iszom alkoholt is.

Szóval gondoltam egyet és elmentem kipróbálni ezt az új speedfitness dolgot. 3D-s vibrációs gép, amin személyi edzővel kell mindenfajta gyakorlatokat végezni. Elsőre totál blődségnek tűnik, nekem is egy ismerősöm javasolta, aki miután kipróbálta, négykézláb mászott haza. Persze több se kellett, gondoltam, hogy majd én jól megmutatom a puhány pubiknak, hogy kell ezt csinálni. Hát őőő... a félórás edzést követően olyan hányingerem lett a vélhetően negatív tartományba esett vércukorszintemtől, hogy ihaj. Hazamenni nem tudtam, mivel a lábam remegett és a megerőltetéstől minden lépésnél össze akart csuklani a saját testsúlyom alatt. Aznap én voltam az utolsó vendég és az edzőcsaj csak miattam nem tudott zárni, mert ugye éppen fibrilláltam - kellett vagy 15 perc, mire annyira magamhoz tértem, hogy az utcára ki tudjak menni. És most jön a legjobb rész. Valahol az ájulás és az infarktus határán - a részletekre már nem emlékszem - kiderült, hogy az amúgy totál lelkes (vajon másnak is feltűnt már, hogy az edzők gyakran annyira fel vannak dobódva, mintha bespeedeztek volna?) edzőcsaj az egyik barátnője Amanda legjobb barátnőjének. Nomen est omen. Igazából nem gáz a dolog, csak hát abban az állapotomban úgy hiányzott ez a hír, mint üveges tótnak a hanyatt esés.

Aztán elkezdtem Bubizni is. Igen, ez az a bohózatba illő közbringa-rendszer, aminek a bevezetése hosszú évekbe telt és ami már a harmadik tesztidőszaknál jár. No nem azért, mert sok gyermekbetegségből kell kigyógyítani, hanem mert jó magyar módra képtelen a BKK élesíteni - a legkülönfélébb okokból kifolyólag. Szerintem úgy karácsony környékéig még párszor lesz ilyen úgynevezett tesztidőszak-hosszabbítás. Mindenesetre ezeket a jó kis libafos zöld bicókat, amiket általában a dokkolóállomásokon lehet látni városszerte, most ingyenesen lehet használni azoknak, akik jelentkeztek béta-teszternek. Na ilyen vagyok én is. Sőt, mivel teljesítettem a kellő számú tesztcélú kölcsönzést is, így ha egyszer tényleg elindul a rendszer, féléves bérletet kapok. Szóval most ezzel járok melóba, ami napi 2x fél óra tekerést jelent és tekintve, hogy a canga van vagy 30 kiló, így olyan, mintha egy tankot próbálnék lábbal hajtani. Vádli / fenékedzésnek megjárja.

large__13224552365.jpgMivel továbbra is meglehetősen mélyen vagyok, így elég hasznos, hogy némi endorfint tud termelni a szervezetem. Az a jóleső fáradtság, ami egy kiadós izzadás után átjárja az embert, semmihez sem hasonlítható és meglepő mértékű nyugodt elégedettséget okoz. Szex nélkül is. Most persze pótcselekvés, amúgy inkább kiegészítő jellegű (testileg-lelkileg). Már csak egy dögös, szingli edzőcsaj kell és máris lehetőség nyílik a szinergiák kölcsönös kihasználására. ;) Persze csak azután, hogy visszatért az életkedvem és valamennyire összekapartam a jelenleg apró darabokban heverő, ilyetén módon pedig csupán elméletben létező önbecsülésem.